„Nincs más szándékom, mint azt a csekély értelmet, amit Istentől kaptam, és amit szorgos igyekezettel megszereztem, híven továbbadni azoknak, akik vágynak erre a tudásra, és nem tudnak semmi jobbhoz hozzájutni” /Albrecht Dürer/
A kincs – elnevezéséből adódóan – biztosan csak értékes dolog lehet. Fogalomkörébe tartoznak nyilvánvalóan a muzeális jellegű dolgok, műalkotások, régészeti kincsek, stb. Azonban felmerül a kérdés: lehet-e kincs olyan dolog is, amely nem muzeális jellegű, vagy egyébként nem tartozik a védett kulturális javak közé? Több mint húsz éve keresik, kutatják a saját földjükön a rejtett kincseket a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola Képzőművészeti Tanszakán nevelő-oktató pedagógusok. A nemesfémeket fémdetektorral gyűjtik be. A készülék elektromágneses indukció segítségével jelzi (detektálja) a közelében lévő fémek jelenlétét. Ilyen érzékeny „műszer” iskolánk egy-egy pedagógusa és talán maga az intézmény Képzőművészeti Tanszakja is. És persze ennek a kialakulásához egy kis szerencse is kellett, hogy alkotni vágyó emberek egymásra találjanak és megtalálják az együttműködés sikeres formáját: az alapfokú művészeti iskolát. A képzőművészeti „talentum-kincskeresés” – most már tudjuk – húsz éve tartó sikertörténet. A kinyilatkoztatott alapelvek és az iskola küldetésnyilatkozatának tehetséggondozó irányelvei tették lehetővé azt, hogy az 1998-ban néptáncoktatással induló alapfokú művészeti iskola bővítse tanszakjait és pedagógusait a képzőművészeti ággal. Fő profilunk azóta is a képzőművészet és azon belül a festészet.
A képzőművészeti tanszak ars poeticája olyan nevelő-oktató munka végzése az iskolában, amely az érzelmi intelligencia fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Művészetet értő, használó, felhasználó és művelő tanulókat kívánunk nevelni szűkebb hazánk és a nemzet jobbítása érdekében. Talán eddig is így dolgoztunk, hiszen a szülői – partneri elégedettség mérések visszajelzései, a továbbtanulás mutatói és az iskola külső elismerései ezen elveknek a megvalósulását támasztják alá. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy tanítványaink megállják helyüket az életben. De az is jó érzés számunkra, hogy néhányan a legmagasabb szinten, egyetemeken tanulták-tanulják a vizuális kultúrát, képzőművészekké váltak vagy éppen már kollégaként dolgozunk együtt a jövő nemzedékével.