Iskolánk Lókötő Táncegyüttese 2014. július 24 és 31. között Olaszországban, Udinében vendégszerepelt egy Festa Folk azaz néptáncfesztiválon. Fogadjátok szeretettel élménybeszámolójukat…
A Vécsey Károly Általános Iskola udvaráról újra nagy útra keltünk… ami aztán nem is lett olyan nagyon hosszú, mint terveztük. Így 13 óra buszozás után, hajnalok hajnalán, Szlovénián keresztül megérkeztünk Olaszországba, Triesztbe, ahol rövid pihenő után sétára indultunk a kikötőben, majd Sistiana falujában – ha már ott volt –megmártóztunk a tengerben. Kora délután érkeztünk meg Udinébe, ahol a Hotel San Giorgio vendégszeretetét élveztük 5 napig. A vendéglátóinkkal való találkozás, és gyors készülődés után színpadra is léptünk a fesztivál többi együttesével együtt egy környékbeli kis faluban Pagnaccoban. Elkezdődött tehát egy újabb nagy kaland, egy újabb országban, amit szeretnénk megismerni, és amivel szeretnénk megismertetni a magyar néptánckultúra egy szeletét, és persze magunkat, a Lókötő Táncegyüttest.
Másnap – egy jóleső alvás után – szép napra ébredtünk Udinében. Reggeli után mindjárt el is indultunk felfedezni a várost. Így találtunk rá a középkort idéző épületek között a halpiacra, a csodaszép templomukra, a mindig teltházas kávézókra, a hangulatot teremtő utcazenészekre, és persze a megannyi portékát kínáló üzletekre. Este a megnyitó ünnepségen táncoltunk, amit egy középkori kastélyban terveztek megtartani, de a rossz időjárás egy kisebb művelődési házba szorította azt. Az olasz, a román és a görög csoport után léptünk színpadra, majd a burját csoport zárta az estét. A fesztivál következő napján – vasárnap délelőtt – templomba mentünk. Szépen, viseletbe öltözve, a többi táncegyüttessel együtt, majd a mise után egy rövidet táncoltunk a templom előtti téren. Kicsit később – az ebédre várva – egy spontán mulatságot sikerült összehoznunk az ebédlőben, így a tánc tovább folytatódhatott, de most már sokkal kötetlenebb formában, a magunk szórakoztatására. Délután megkaptuk a fesztivál ajándékpólóját, és – néhány fotó után – abban mentünk az esti fellépésre, ami gyönyörű helyen volt egy Moruzzo nevű közeli faluban, ahol a színpad mögötti magaslatról el lehetett látni egészen Udinéig. Így szép kilátásokkal léptünk színpadra, ezúttal első együttesként. Az est zárásaként sok-sok közös képet készítettünk más népek táncosaival. A következő napot shoppingolással indítottuk. Még végig sem tudtuk nézni a sok új szerzeményt máris a tengerparton voltunk. Udinétől 45 kilométerre egy Grado nevű szigeten. Apály idején jártunk ott, nagy meglepetésünkre legalább 200 métert sétáltunk a tengerbe, és még csak derékig ért a víz… Mi persze nagyon jól éreztük magunkat a rákokkal, kagylókkal, halakkal teli sekély vízben. Vacsorára értünk vissza Pagnacco-ba, ahol az utolsó, fesztiválzáró műsorban táncoltunk. Másodikként léptünk színpadra, majd a végén együtt ünnepeltünk a többi nemzet táncosaival, ajándékokat kaptunk és adtunk egymásnak. A műsort követő fogadáson egy táncházat kezdeményeztünk, amibe bekapcsolódtak a többiek is. Így együtt táncolt magyar, görög, olasz, román, burját, mindenki, akit csak megtalált a jókedve…
Másnap elköszöntünk a fesztiváltól, és a világ nagy helyeinek egyikére, Velencébe utaztunk. Mivel a buszunk csak egy horror összegért cserébe hajthatott volna be, ezért helyi járatos busszal mentünk Mestréből a Piazzale Roma-ig. Onnan sétáltunk a sok hídon, a kis utcákon keresztül, a sikátorokon át először a Rialto-ig, majd a Szent Márk térig, és persze vissza. Gyönyörű épületek, gondolák, vaporettók, nagy hangulat, rengeteg ember, hidak, lépcsők, sok-sok árus, örömmel vásárolt ajándékok, finom pizzák, karneváli maszkok, a Sóhajok hídja, az éttermek teraszán muzsikáló zenekarok, boldogság a köbön… és a mindezt megörökítő képek százai. Ez volt nekünk Velence. Velence csodája után továbbutaztunk, de még mindig nem haza… Igaz, hogy az éjszakát így újra buszozással kellett tölteni, de egy olyan hely várt még bennünket, amilyenről mindig is álmodtunk: a Gardaland! A VIDÁMPARK, igen így, csupa nagybetűvel. Az ott készült képek csak töredékét tudják visszaadni (vagy még annyit sem…) annak a sok-sok élménynek, amit ott gyűjtöttünk. Már a parkolóból egy bulialagúton keresztül lehet megközelíteni a bejáratot. A nyitást is egyedi felvezetés kíséri nagy konfettiesővel, bent pedig Európa legjobb játékai. Óriás hullámvasutak, 4D mozi, fantasy játékok, vizes játékok, és minden minden, ami a világ 5 legjobb élményparkja közé emeli ezt a helyet, és amelyről csak csupa rózsaszínűt lehet álmodni. Úgy visszamennénk…
A nyitástól késő estig ott töltöttük az egész napot, majd elindultunk haza. Éjfél körül már Szlovéniába értünk, reggelre pedig már újra Magyarországon voltunk, magunk mögött hagyva, és az emlékeink közé emelve ezt a felejthetetlen hetet, és egész Olaszországot. Arrivederci Italia!