Október 31. A reformáció ünnepe
Áldás, békesség! Boldog Reformációt!
Luther Márton a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé.
Az Evangélium Szerint Reformált Egyházat folyamatosan reformálni kell. Ennek a Reformációnak az alapja az egyén megújulása, Krisztushoz-fordulása. Itt kezdődik a Reformáció. Ha az egyén visszatér Istenhez, helyreáll a „rend”. S ha sok egyén dönt így, akkor beszélünk lelki ébredésről. Így ébredhet fel egy család, egy közösség, egy gyülekezet, az Egyház, és egy egész nemzet is. (Tőkés István)
A Reformáció nem más, mint az eredeti „formáción” esett „deformáció” kiküszöbölése, az eredeti állapot helyreállítása. Vissza a Szentíráshoz, vissza Istenhez! Térjünk meg Istenhez, adjuk át Neki az életünket, kérjük Őt, és engedjük Neki, hogy kezdje velünk, kezdje bennünk a Reformációt, s akkor deformált világunk, újra „formált”, Isten szerint alakított, Reformált világ lesz! (Kiss Gyula lelkipásztor)
MINDENÜTT JELENVALÓ
Látom Uram fénylő dicsőséged,
akár égre, vagy földre tekintek.
Megérintesz hulló hópehelyben,
áztató zápor esőcseppjében.
Kezed munkáját dicséri minden,
ami körülvesz a természetben.
Az ég kékje, felkelő nap fénye,
nyíló virág, s a mezők termése.
Téged látlak velem szembejövő
ember, barátságos mosolyában,
Te hangodat hallom, felcsendülő,
szép zenében, orgona hangjában.
Érzem szerető gondviselésed,
mindennapok apró csodáiban,
nem hagysz magamra a betegségben,
felém nyújtod kezed gondjaimban.
Nem változol, mindig ugyanaz Vagy,
ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
Mindig, mindenütt jelenvaló Vagy,
nem hagyod magára világodat.
Schvalm Rózsa