Az elmúlt hetek háborús történései újabb szorongással töltik meg a szülők, gyerekek és a kamaszok mindennapjait. A Covid-19 világjárvány még le sem csengett, máris újabb kihívással néznek szembe gyermekeink, fiataljaink – és mi magunk is. Az iskolapszichológusi szobában, a gyermekpszichológusi rendelőben, óvodákban, iskolákban, és otthonokban is egyre többször hangzik el, hogy „félek, szorongok, nem tudtam aludni, mi lesz, itt is lesz háború?”.
- Bevezetőként annak fontosságáról kell szólni, hogy kell-e egyáltalán ilyen rossz hírekkel, borzalmakkal, bizonytalansággal terhelni a gyerekeket?
Sok szülő még napjainkban is hajlamos arra, hogy tabuként kezeljen bizonyos nehéz témákat pl. betegséget, halált. Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni azonban, hogy a gyerekek mindent látnak, hallanak, a felnőttek között élnek, „csatornáikon” szívják magukba a felnőtt világ érzéseit. Ha ezekről nem lehet nyíltan beszélni, csak a szabadon lebegő szorongás marad, amit aztán sok esetben a fantázia pótol ki még nyugtalanítóbb gondolatokkal.
- Figyelnünk kell azonban arra, hogy mikor, mennyi, és milyen információt osztunk meg gyermekeinkkel. Ez egyrészt függ az életkoruktól, másrészt érzelmi teherbíró képességüktől is. Ami közös minden korosztálynál, hogy lehessen beszélni a félelmekről, szorongásokról, nyugtalanságról. Az érzések megosztása és azok normális reakcióként történő elfogadása az egyik legfontosabb segítség lehet megterhelő élethelyzetekben. pl. „Megértem, hogy félsz, ez egy nyugtalanító helyzet.”
- Fontos, hogy ne terheljük túl a gyerekeket, és a kamaszoknak is segítsünk szabályozni, szűrni a világhálón érkező híreket. Ha szól este a híradó, és lebombázott városokat, menekülő embereket mutatnak, figyeljünk arra, hogy jelen vannak-e kisebb gyermekek is, ha az autóban hallgatjuk reggel a híreket, próbáljunk a lényegi, tömör információkra szorítkozni, nem hosszasan ecsetelni a szörnyűségeket. A kamaszok elalvás előtt ne háborús videókat nézegessenek a közösségi média csatornáin, mert biztosan nehezebben fognak elaludni. A felelős hírfogyasztást már a Covid világjárvány alatt is elsajátíthattuk, hasonló elvek érvényesek ebben a krízishelyzetben is.
- Igyekezzünk őszintén, de ne túl részletekbe menően válaszolni a felmerülő kérdésekre!
- Biztosítsunk olyan bizalmi légkört a családban, iskolában, ahol a gyerekek mernek kérdezni. Ne más, bizonytalan eredetű forrásokból (vagy egymástól, torzítva, felnagyítva) pótolják a hiányzó információkat.
- Mindezekhez természetesen az is szükséges, hogy mi felnőttek is igyekezzünk megfelelően kezelni a saját szorongásainkat. Csak az tud másokat megnyugtatni, aki nem árasztja el saját szorongásaival a többieket.
- A gyerekek a beszélgetésen keresztül számos módon küzdhetnek meg a stresszel, pl. rajzban, mesék segítségével, szerepjátékokban. Ne ijedjünk meg, ha előkerülnek a harcolós, agresszívabb tartalmú témák a gyerekek játékában, rajzaiban, mert ez is a feldolgozás egyik módja. Akár bátoríthatjuk is ezeket a kifejezési módokat.
- Tevékenyen bevonhatjuk a gyerekeket, kamaszokat adománygyűjtésekbe, segítségnyújtásba. Az az érzés, hogy még ilyen bizonytalan helyzetben is tehetünk valamit, segíti a megküzdést.
Oláh Gabriella, klinikai szakpszichológus
Az összeállítás az alábbi források felhasználásával készült:
https://mindsetpszichologia.hu/hogyan-beszeljunk-a-gyerekekkel-a-haborurol