Helyszín: Nyíregyháza, Honvéd u 41.
Megvalósítók:
- Kácsor-Ignácz Gabriella
- Kácsor István
- Mócsánné Nagy Ágnes
- Oláh Gabriella
Résztvevők: Kismargaréta-Margaréta Táncegyüttes tagjai
A tehetséggondozó műhelybe való beválogatás megvalósulása
A tehetségindex alapján a fejlesztendő területek és a kitűzött célok meghatározása után kerül sor a két meghatározott közösségen belül a további csoportbontásra. Tehetségterületek:
- Néptánc
- Népi ének
- Folklórismeret
- Viselettervezés
- Előadóművészet
- Alkotóművészet
A tehetségkoncepciót a tehetség meghatározása, körülírása alapján határoztuk meg, azaz, hogy milyen tényezőket, tulajdonságokat vettünk figyelembe a tehetségazonosítás során. A kialakított tehetségkoncepció alapján határoztuk meg a fejlesztési területeket:
- Képességek:
- Mozgáskultúra
- Tér-, forma és stílusérzék
- Korszerű és komplex szemléletmód
- Mozgásmemória
- Együttműködési képesség
- Előadói képességek
- Kreativitás:
- Problémamegoldás
- Véleményalkotás
- Önkifejezés
- Alkotás (önálló és csoportos)
- Motiváció:
- Személyes tantárgy iránti attitűd
Célunk volt egy új alkotói közösség létrehozása, melynek alapját a fent említett szempontok határozták meg. Az általunk meghatározott kritériumok, melyek meghatározták a beválogatást, maximálisan hozzájárultak a kitűzött fejlesztési feladatok és célok megvalósulásához. A három fő fejlesztési terület az egyén és a közösség egységét, illetve a személyiség komplex fejlesztésének lehetőségét is magában hordozta, nagymértékben segítette.
A tehetséggondozó műhely munkafolyamata során alkalmazott módszerek, munkaformák megvalósulása
A játékos lazító feladatok, a drámafoglalkozások a kommunikáció, a memória és a szocializációs folyamatok fejlesztését szolgálták. A bizalom gyakorlatok, a szituációs feladatok, a kis és nagycsoportos improvizációk, a tabló és gondolatkövetés a személyiség fejlesztését, az improvizációs képességek fejlesztését szolgálták. Az önismeret fejlesztése és a mások elfogadásának igénye az önálló munkához nyújtott nagy segítséget, amely a közösség alakítását illetve az alkotói munkát egyaránt meghatározták.
A tánctechnikai előkészítés, melynek során fontos volt az életkori sajátosságok figyelembevétele, elengedhetetlen része volt a fejlesztésnek és természetesen segítette az új ismeretszerzést. Az újabb táncanyagok elsajátításának meghatározó eleme volt a komplexitás (zene, mozgáselemek, ritmika, dinamika, plasztika együttes érzékeltetése) és a szintetikus látásmód fejlesztése. A differenciált munka során a hagyományos szerepek és a hagyományos formában történő ismeretátadás is megjelent. (megfigyelés, másolás-utánzás) Az egyéni és kiscsoportos formák alkalmazása lehetőséget adott a nonverbális kommunikáció fejlesztésére is a kooperatív tanulás során.
A koreográfiakészítés alapját az önálló munka, az oktatók és tanulók által közösen megalkotott etűdök illetve az egyedi személyiségjegyek képezték. A két korosztály találkozása, a valós élethelyzeteket modellező feladatok általában meghatározták a foglalkozások módszertani felépítését, ahol a játékos, élményekre épülő oktatás és közös alkotómunka is megjelent.
A megismerési folyamatokban a magyarázat, az elbeszélés módszere mellett, a közös gondolkodás, a rávezető kérdések segítségével a megbeszélés és a vita is szerepet kapott. Ezen módszerek az önálló gondolkodást, a kreativitásfejlesztést segítették. Mindkét korosztály számára az improvizációs készség fejlesztése során értünk el nagy előrelépést, amely többször frontális osztálymunkában zajlott. Ebben a részfeladatban a korosztályok találkozásának, mint a magyar kultúra valamikori valós hagyományozódásában is, kiemelkedő szerepe volt.
A tehetséggondozó műhely munkája során használt eszközök alkalmazása
A szemléltetés, mint didaktikai eszköz a gyakorlati foglalkozásaink nagy részén jelen volt, amely a tanári bemutatást, régi visszaemlékezéseket, illetve archív filmek megtekintését foglalta magába. Az oktatástechnikai eszközök közül általában cd lejátszót használtunk, de megjelent a hagyományosan is használt saját énekszóra való táncolás is. A zenekari próbák alkalmával a hagyományos szokásrendben is megjelenő rendre táncolást, „szívküldit” vagy nőválaszt is kipróbálhatták a tanulók. A viseletek megismerésénél, bemutatásánál eredeti fotókat és eredeti viseletdarabokat használtunk.
A tehetséggondozó műhely fejlesztési feladatainak, valamint rendszeres tevékenységének megvalósulásának összefoglalója/tartalmi beszámoló
(A tehetséggondozó munka szöveges leírása különös tekintettel az erős és gyenge oldal fejlesztésének menetére.)
Legfontosabb feladatunk volt a meglévő táncos ismeretek mélyítése, melynek elengedhetetlen eszközei a megfigyelés és önálló munka és rögzítés voltak. A mélyítés mellett a tartalmi és tempóban történő gazdagítás, dúsításis megjelent a fejlesztés folyamatában, az átlagos megismerési folyamatokhoz képest gyorsabban, rövidebb idő alatt tudtunk haladni. A tanulók teljesítménye tehetségterületenként nőtt: új táncanyagokkal ismerkedtek meg, ennek rögzülését az elkészült koreográfiák mutatják, melyben a táncetűd és az improvizáció egyaránt jelen vannak.
A csoportkohéziót a kommunikáció, az együttműködés és alkalmazkodás erősítették, ennek következménye a közösségi programokon való részvétel, a szakmai bemutatón történő sikeres részvétel, tehát a kialakított közösség teljesítményének növekedése.
A táncok kapcsán kialakuló szabálytudat, a táncszerkesztési elvek rögzítése és tudatosítása a szervezett és kötetlen táncalkalmak, táncházak során elengedhetetlen. Így kialakult egy közös nyelv, melyet szűkebb és tágabb környezetben, társadalmi közegben képesek a tanulók alkalmazni illetve értelmezni azokét, akik ezt már „használják” és „beszélik”.
A Karácsonyi műsor kapcsán olyan néprajzi ismeretanyaggal gazdagodtak a fiatalok, amely a mai családok életében már nem ismertek. Ennek megélése az identitástudat kialakítását, mélyítését segítette.
A Gyermekantológia alkalmával a siker megélése, elfogadása az egyén számára nagyon fontos feladat volt. (hol a helye a csoportnak, hol az én helyem a csoportban)
A Húsvétolás mindkét korosztály számára nagy feladat volt. Az előadói képességek továbbfejlesztése elérte célját, melynek kapcsán az etűdök elsajátítása, a koreográfia tételeinek egymásutánisága kihívást jelentett. Ennek megfelelően a memória fejlesztését táncetűdök rögzítésével, változatok kialakításával segítettük. A térérzékelés az új közösségben szintén feladatot jelentett kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A térérzékelést segítő gyakorlatokat (térirányok, kincskereső, kontakt mozgásgyakorlatok, az egyén és a közösség viszonya) a tánctanulási folyamat szinte minden fázisába beépítettük, ennek eredményeként szerkesztett és spontán alakuló térformák egyaránt megjelentek a Húsvéti műsorban. A Húsvéti program másik kihívása a folyamatos „színpadi” jelenlét volt, melyben a szokásoknak megfelelő hangulatok, szerepek, feladatok, viselkedési normák jelentek meg. A kiemeltebb szerepek megformálása éppúgy hangsúlyt kapott, mint a csoport folyamatos interaktív jelenléte. Ehhez szituációs játékok adtak rengeteg segítséget.
A hagyományos ruhadarabok viselésének megtanulása a kultúra része. Meghatározó eleme volt a projektnek a nagyobb korosztály viseletben történő megjelenése, az ehhez „fűződő viszony”, az ezen irányú ismereteik. A kicsik láthatóan felvették azokat a normákat, melyeket a nagyok már hosszú évek óta tanulnak: mikor, hogyan kell viselni a hagyományos öltözetet, hogyan kell rendbe rakni, milyen praktikái vannak a fel- és leöltözésnek, mely korosztálynak milyen hajviselet illik. A legények (kisebbek és nagyobbak) egészséges táncbeli versengése meghatározta, továbblendítette mind a táncpróbákat, mind a műsorokat illetve természetesen a táncházakat is.
Az Országos Tanulmányi Versenyen a Továbbképző évfolyamon tanuló táncosok vettek részt. A II. korcsoport I. helyezését hozta Nyíregyházára a csoport. A versenykiírásnak megfelelően kötelező és szabadon választott táncokat mutattak be a tanulók. A kötelező táncokban spontán szabadtáncot, tehát improvizációt mutattak be a fiatalok, ahol szűkebb hazájuk a bundásbokri tirpákság táncai elevenedtek meg. A zenekarral történő együttműködés mindenki számára hatalmas élmény volt. A másik műsorszám pedig egy táncszínházi produkció volt, címe: Betyárdolog. Ebben a koreográfiában a spontán formák mellett megjelentek a színpad törvényszerűségei, melyek nagy fegyelmet és jelenlétet követeltek a táncosoktól.
A tehetséggondozási program során milyen fejlesztési szempontok valósultak meg a beadott pályázat alapján?
A személyes tantárgy iránti attitűd, a belső motiváció fejlesztése, az alkotói folyamatok révén a véleményalkotás, az önkifejezés és a problémamegoldó képesség fejlesztése. A személyiség formálása, alakítása, erősítése, az egyen harmonizálása, mely a közösség alakítását is segítette, befolyásolta.
A drámajátékok által szerzett magabiztosság a páros táncok megismerésében kitűnő alapokat nyújtott. A férfi és női szerepek értelmezésében az önbizalom mellett a az alkalmazkodás és együttműködés képessége is elengedhetetlen volt. A páros táncok elsajátításánál az eltérő életkorú gyerekek együttműködése gyorsítást és mélyebb rögzítést tett lehetővé.
Az ugrós táncanyag mélyítése az identitástudat és az előadói képességek fejlesztését segítette, melyben figyeltünk az életkori sajátosságoknak megfelelő mozdulatelemek különbözőségére. A tirpák táncanyag szűkebb hazán nyíregyháza tánckultúrájával ismertette meg a tanulókat. A táncanyag kiválasztásában szerepet játszott a mozdulat improvizáció lehetősége, melyben az önálló megismerés és az önálló munka került előtérbe, élve a kooperatív tanulási munkaformáival.
A kultúra részét képező viselkedési normák, a különböző életkorhoz köthető magatartásformák illetve öltözködési szokások egyaránt fontos részét képezték az átadott ismeretanyagnak. Előkerültek saját családban megtalált fotók, melyek szintén a tartalmi mélyítést, gazdagítást segítették.